Adatbázisok
Online

A tanácsrendszert létrehozó törvény és minisztertanácsi rendeletek szerint a tanácsok rendszere szigorú hierarchia alapján épült fel. A megyei tanácsok legfelső fokon az országgyűlésnek és az elnöki tanácsnak voltak alárendelve, de közvetlenül a minisztertanács irányítása alatt álltak, anyagilag is (később közvetlenül az Elnöki Tanács hatáskörébe kerültek). A megyei tanácsok alatt álltak a járásiak, azok alá pedig a községi tanácsok tartoztak. Pest megyében a városok is a járások alá tartoztak. 1954-ig négy város volt járási hatáskörben (Nagykőrös, Cegléd, Szentendre és Vác), 1954-1971-ig pedig járási jogú városokká tették őket, és közvetlenül a megyei tanács alá tartoztak. 1971-től minden város egységes jogállást kapott, 6 városi, 48 nagyközségi, 90 községi és 13 közös községi tanács volt a megye területén.

A tanács alapvető feladata a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális élet szervezése volt, ami a törvények és felsőbb rendeletek végrehajtásában, betartatásában valósult meg. A tanácsok a helyi, állandóbb jellegű feladatok elvégzésére szabályrendeleteket hozhattak, ezen kívül el kellett készíteniük a helyi gazdasági tervet, illetve a költségvetést. Mindezeket a felettes hatóságoknak jóvá kellett hagynia.

A II. tanácstörvény jóval konkrétabban körülhatárolta a tanács feladatkörét. Az alapelv ugyanaz maradt, vagyis, hogy a tanács az élet minden területén irányítja, és szabályozza a hatáskörébe tartozó területet. Feladata lényegében a felsőbb utasítások betartatásával, és azok szem előtt tartásával a helyi mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és közlekedés közvetlen irányítása. A tanácsi hatáskörön kívül eső szervek beszámolóit megvitatták, működésüket javaslataikkal „segítették”. Megválasztották a megyei, járási és városi bíróságok bíráit és népi ülnökeit.
A tanácsi testület alapvető részei voltak a különböző bizottságok. Számuk és feladatkörük – amely a tanács hatáskörében volt - folyamatosan változott az idők során. Ezek a bizottságok (állandó vagy ideiglenes), jóllehet tagjait kizárólag a tanácstestület nevezte ki, tapasztalataikról - a rendkívüli eseteket leszámítva - a vb-nek kellett jelenteniük. Sem ügyintézési, sem döntési hatásköre nem volt, tanácsadó és véleményező testületként működtek.

Az 1971-ben hozott I. tv. (a 3. tanácstörvény) szélesebb jogkört biztosított a tanácsoknak. Nagyobb pénzügyi önállóságot, valamint a vezetőik választásában is szabad kezet kaptak. Ettől az évtől kötelezően Szervezeti és Működési szabályzatot kellett alkotni, melyet a vb állított össze, a tanács jóváhagyása után fel kellett terjeszteni a Minisztertanács Tanácsi Hivatalához. E szerint tanácsi hatáskörbe tartozott az országos jelentőségű kérdések megvitatása és a velük kapcsolatos állásfoglalás, a tanács szervezetének létrehozása és irányítása, a helyi tanácsok bevételeinek, valamint tevékenységük fő irányvonalának meghatározása, a megyei bíróság népi ülnökeinek, a megyei és járási NEB tagok megválasztása, ezen szervezetek évenkénti elszámoltatása működésükről. Egyre nagyobb szerepet kaptak a tanácsi bizottságok is, különösen az Ügyrendi és a Jogi és Államigazgatási Bizottság.

Az iratanyag kutatását a most közreadott napirendi jegyzékek segítik.